2006 december 7. | Szerző: Unachit |

Az idő sokszor elsuhan mellettünk, de van pár olyan pillanat amikor megáll egy percre. Amikor meglepődünk, amikor hirtelen megörülünk valaminek, de mindenképpen váratlan dolognak kell történnie. Nekem ritkán vannak ilyen pillanataim, csak jövök-megyek néha céltalanul, sokan nem vesznek észre, még többen úgy csinálnak mintha nem vennének észre…Nem tudom már azt sem melyik a rosszabb…Tegnap nagyon furcsa dolog történt a kutyám (nagyon tündéri kis lény, nagyon szeretem 🙂 ) hirtelen rosszul lett, és nem tudtam mi a baja, lekucorodott majd hirtelen (senki nem ért hozzá) elkezdett sírni majd oda jött hozzám remegve az ölembe akart jönni de nagyon megijedtem és bevallom kicsit féltem is tőle, igen furcsa volt mindenkit követett….és anyu is megijesztett mert azt mondta biztos érez valamit….valami rosszat….most eléggé el vagyok keseredve és várom a végzetet, nem vagyok babonás, de ez tényleg megrémített. Tehát most várom a pillanatot ami mindent megváltoztathat, talán nem lesz annyira szörnyű és gyorsan vége lesz. Most is éppen azzal a sráccal beszélek msn-nen aki nagyon tetszett (tetszik), és arról beszélünk mikor találkozik legközelebb a barátnőjével…nem tudom mi tetszik benne nincs túl sok közös vonásunk, de mégis…míg azzal akivel együtt vagyunk nagyon sok mindenről egyformán gondolkodunk….de akkor miért vagyok ilyen lökött???