2010 január 8. | Szerző: Unachit |

 Igazából szerelem…ez az egyik kedvenc filmem, ma megint megnéztem és még mindig a hatása alatt vagyok. Nem vagyok az a romantikus fajta, nem szeretem a szirupos dolgokat, a csöpögő sztorikat. Férfiban sem tetszik, ha túlzottan érzékeny, nem igazán hatna meg, ha csak néznénk mélyen egymás szemébe a kandalló előtt, vagy ha hosszú órákig szorítaná a kezem, vagy ha verset írna…De ez a film, mivel annyi kis történet színesíti nem tud igazán egyikben sem elmerülni, és ez nagyon tetszik.

Újévkor, bár nem szoktam fogadalmakat tenni(hiszen ahhoz nem kell egy jól hangzó dátum, hogy elhatározzunk valamit)de most mégis kicsúszott a számon egy ígéret magamnak(talán elvetettem a sulykot az alkohollal) még pedig az, hogy elfelejtem a sok sz*rságot amit 2009 adott és nem nézek vissza.

Hát mondhatni eddig bírtam…elsírtam magam…ami persze önmagában nem újszerű dolog, de ezelőtt általában szándékosan szoktam kisírni magam egyfajta lélekürítés céljából, persze mindenkitől távol(nem kell látniuk mennyire érzékeny vagyok, higgyék csak azt, hogy erős vagyok). Most is egyedül voltam, de most nem akartam sírni és mégis kitört belőlem. Egyszerűen hiányzik. Nem tudom felfogni, hogy lehetek ilyen szánalmas, hogy egy pasi miatt kiborulok, főleg egy olyan pasi miatt aki mindezt meg sem érdemli. Nevetséges volt az egész kapcsolat, és én nem szálltam ki…sőt élveztem, hogy minden kicsit kaotikus, persze az is lehet, hogy annyira szerettem, hogy ezt még a sok rossz sem tudta legyűrni.

Most próbálom elfelejteni, továbblépni. Folyton csak az ismételgetem magamnak, hogy nem működne, nem illünk össze és ami a legrosszabb, hogy soha nem voltam neki igazán fontos, és nem is lehetek, meg persze hogy nem ilyen férfit képzeltem el magam mellé, szeretném nőnek érezni magam mellette, de ez úgy nem megy ha folyton bizonygatnom kell, hogy igenis kell nekem, én pedig semmilyen megerősítést nem kapok.

Hát az ilyenek miatt nem vágyom egy komolyabb kapcsolatra, túlságosan fáj…és úgy érzem kezelni sem tudom az ilyen helyzeteket, nem állok arra készen hogy valakit teljesen beengedjek az életembe, hiszen ha mindenhova beszivárog, ha távozik annál nagyobb (z)űrt hagy. Jobb kalandozni, és játszani…így a szívem nem is kerül alku tárgyává. A szex nem szerelem, csupán vágy, csupán testiség semmi több…A szív az teljesen más, azt nyíltan senkinek sem adom oda, próbálom leplezni szerelmem, mert az túl nagy hatalom a másik kezében, kiszolgáltatottá tesz és meggyengít…